Rendhagyó módon hadd kezdjem ezt a cikket egy kis morgolódással: mikor jön el az az idő, mikor végre egy remekbeszabott Star Trek-es RPG-ről írhatok? Mert hiába milliók rajongása, számomra a Star Wars világ sohasem lesz több, mint egy túlmisztifikált, némi filozofikus hátszéllel nyakon öntött sci-fi tündérmese. Mindazonáltal az Activision és a Viacom közötti szakítás miatt jelenleg úgy néz ki, hogy már annak is örülhetek, ha a közeljövőben egyáltalán ST játékkal találkozok, ugyanakkor ennek ellenpontjaként a LucasArts az utóbbi időben visszatért, és újabban ismét igen jó kvalitású játékok születtek meg a nevükkel ellátva. Elég csak a Jedi Knight 2-re, vagy az Indiana Jones and the Emperor’s Tomb-ra gondolni, a készülőfélben lévő Jedi Academy-ről, és a KotOR-ról már nem is beszélve, illetve dehogynem: jelenleg feltett szándékom a KotOR-ról mesélni.

„Régnél is régebben, a Halálcsillagon, és Darth Wader-en túl, arra, merre sok jedi feje porba hull” – akár így is kezdődhetne a KotOR története, azonban minden valószínűség szerint a jobb sorra érdemes játékosoknak kreativitásom gyümölcse helyett meg kell elégedniük a „Réges régen, egy messzi-messzi galaxisban...” kezdetű mondattal. Ez azonban a játék történetéhez igazodva nem nagyon állja meg a helyét, lévén a KotOR eseményei az eredeti (sőt, még a Jar Jar-os) sorozat történései előtt mintegy négyezer évvel játszódnak, a Mandalorian Háborúk alatt. Mint a Köztársaság megannyi csetepatéja, ennek alapja is a megszokott klisé: gonosszá vált jedi hatalmat akar. Az Exar Kun nevű bukott jedit természetesen leverik, azonban a Köztársaság meggyengülését kihasználva a mandalorianok támadásba lendültek, és a hosszan tartó háborúskodásnak csak két fiatal jedi, Malak és Revan tudott véget vetni. Jedi End következhetne, de természetesen az Erő útjai kifürkészhetetlenek: Revan a Korriban bolygón megtalálta a sith-ek ősi ereklyéit, és az újonnan szerzett hatalmas tudását meglepő módon nem az idősek otthonának építése közben kamatoztatta, hanem szösszenetnyi hadseregével elindult, hogy azt tegye, amit minden jobb érzésű sith lovag: halomra ölje az embereket, és a mellékesen romba döntse a Köztársaságot. Azonban a Jedi Tanács kicsiny tábortüzes megbeszélése után úgy döntött, hogy leszámolnak a renegáttal, és le is csapták, ahogyan a villanyt szokás. Azonban a baj nem jár egyedül, a lányegylet másik tagja, az időközben szintén oldalt váltott Malak folytatta a társa által megkezdett inváziót. Ekkor jövünk mi a képbe, hiszen ki más menthetné meg a világot, mint a fénykardot még csak képen látott ismeretlen?!

A történet tehát tökéletes körítés egy, a Star Wars világában játszódó játékhoz: raklapnyi jedi, sith lovag és neoncső szerepel benne, sőt, kis szerencsével akár Yoda ükapjával is találkozhatunk, hát kell ennél több? Alighanem nem, és valószínűleg ezért is döntöttek úgy a Bioware fejesei, hogy a játék 4000 évvel a SW „jelene” előtt játszódjon, hiszen lehetőségeik így mind a világ megformálásában, mind a történetvezetésben határtalanok, hiszen nem köti meg a kezüket a klasszikus SW világ. Természetesen a már megismert technikai eszközökkel itt is találkozhatunk, hiszen a SW világának technikai fejlettsége ekkorra nagyjából már elérte a maximumot, így az utcákon droidok rohangálnak, az űrben hatalmas hajók leledzenek, mindenki lézerrel lődözik, stb. (és a mikrót persze még mindig nem találták fel :). Természetesen az alapokat adó univerzum itt is ugyanaz, mint a már megismert, tehát kalandozásaink során eljuthatunk a Tatoonie sivatagjába, Manaan vizei alá, Kashyyyk erdőibe, Dantoonie-be, a Jedi Akadémiába, vagy éppen a Korriban-ra.

Mivel a KotOR ízig-vérig RPG, így a fejlődési rendszer, az NPC-kel való kommunikáció, vagy éppen a harc már ismert, ill. ismerős alapokon nyugszik. A karakterfejlesztés szabályai a Wizards of the Coast Star Wars szerepjátékán alapulnak, tehát nem teljesen ismeretlen rendszert kínálnak a Bioware-es srácok. Három – a bőség zavara, ugye? – kaszt közül választhatunk: katona, felderítő, zsivány. Tulajdonságaink között nincs semmi meglepő: erő, intelligencia, ügyesség, állóképesség. A számok örvendetes megugrása a képzettségeknél jelentkezik először, hiszen több mint százféle közül válogathatunk a szintlépéseknél, és csak hab a tortán a 44-féle Erő-trükk, melyek közül csak akkor mazsolázhatunk, ha már elértük a Jedi szinet. Az Erő-trükkök faszerű fejlődési szisztéma szerint vannak beosztva, azaz egy általunk nagyon preferálthoz adnunk kell pár pontot az alatt lévőre is, és természetesen ha már elköteleztük magunkat a Sötét – mi más?! – oldal mellett, akkor csak nagy üggyel-bajjal, vagy egyáltalán nem tudunk szert tenni a Jó oldal képességeire.

Hajónk, és egyben főhadiszállásunk az Ebon Hawk multifunkciós teknő: egyrészt itt állíthatjuk be, hogy mely NPC-kel kívánunk az egyes küldetésekre indulni (társaink egyébként önálló akarattal, és célokkal rendelkeznek, viszonyuk leginkább a Baldur’s Gate sorozatban megismerthez hasonlít, nem véletlenül, hiszen a fejlesztőcég megegyezik), és itt szerelhetjük be az újabbnál újabb kristályokat fénykardunkba. Aki ismeri a SW világot, az tudja, hogy ezek a kövecskék befolyásolják a kard képességeit, színét, és persze értékét, és a KotOR-ban ezek a varázstárgyakat helyettesítik, hiszen apránként jutunk hozzá az egyre jobb képességekkel bíró kövekhez.

Az, hogy melyik oldal is ölel majdan keblére, nagyban függ tetteinktől, tehát ha jó jedik akarunk lenni, akkor nem ildomos sokat fojtogatnunk a békés honpolgárokat, avagy alternatív pénzszerzésként kirabolni őket. A „hovatartozás” kérdésének másik sarokpontja a játékban sűrűn elszórt történetbeli elágazások, melyekkel már igen korán találkozhatunk.

A KotOR alatt az ún. „Odyssey” motor dohog, a kiadott képek, és videók alapján nem is akárhogyan! Az engine tud mindent, mitől légy és szülő egyaránt döglik: akár 120000 poligon egyidejű használata, bump mapping, tükröződések dinamikus fény-árnyék játék, és persze olyan brutális gép, mellyel van az Erő. A hangokon összesen 100 színész dolgozott, és a játék grandiózus méreteire jellemző, hogy összesen 15000 sornyi dialógust szinkronizáltak hozzá.

Mindent összevetve ismételten bizakodva zárom soraimat: az alapokat adó SW világában nem csalatkozhatunk, a játékot készítő BioWare pedig az egyik legprofibb RPG készítő cég, a grafika meggyőző, és ha csak nagyon el nem rontják az irányítást, és az MI-t, akkor Karácsony környékén az év egyik legjobb RPG-je fog megjelenni. Hosszú és eredményes életet mindenkinek! :-)