Azok kedvéért, akik nem ismerik a Hidden and Dangerous-t, gyorsan bemutatom a 99'-ben kiadott játékot: egy taktikai lövöldözős játék, ami tényleg taktikai volt. Négy fős csapatot irányítottunk, akinek a fegyverzetét mi magunk állítottuk össze, sőt, a csapat tagjait is. A brit SAS kommandót irányítottuk a második világháború idején, és persze a legzaftosabb küldetéseket hajtottuk végre. A folytatásban a felállás hasonló, foglalkozásunk SAS kommandós, időpont 1941-45.

Az első részben látott rengeteg új ötletet a második részben is viszontláthatjuk, ami bár már nem fog az újdonság erejével hatni, de azért nem baj, mert rengeteg dolog van, amit eddig csak a Hiddenben láttam, és nekem speciel nagyon tetszett; de biztosan nem csak én vagyok vele így.

A játék ?lelkeként? az LS3D motor funkcionál, ami már megmutatta képességeit a Mafia nevű játékban, ami ? szerintem nyugodtan kijelenthetjük - töretlen sikert aratott. Bár nem mai gyerek a motor, kicsit felturbózva még jócskán megállja a helyét - bár nem veszi fel a versenyt az új jövevényekkel, a Call of Duty-val például, de még mindig jobb mint a Jedi Academy-é (bocsánat minden JK3 fantól, de szerintem ti sem a grafika miatt szeretitek a játékot. Mellesleg nekem sincs vele semmi bajom. Mármint a játékkal, nem a grafikával :) ). A küldetéseket legtöbbször egy négy fős csapattal fogjuk végrehajtani. Ezt a négy főt, a felszereléssel együtt mi válogatjuk ki egy 40 személyből álló nagy csapatból. (Van rá lehetőség hogy a gép végezze el helyettünk a szelektálást, és a felszerelést, ha nem akarunk vele pepecselni.) Természetesen minden kommandósnak más a személyisége, más és más tulajdonságokkal rendelkezik. Ez nem csak egy "apró" figyelmesség a részletekre, hanem annál sokkal több. Mint már említettem, mi válogatjuk meg a felszerelésünket is. Minden egyes fegyvernek, sisaknak, ruhának, kötszernek súlya van, emberünknek pedig véges teherbíróképessége. Plusz még arra is figyeltek a készítők, hogy mit hova tegyen az a szerencsétlen kommandós. Tehát nem lehet nála két puska, két géppisztoly, meg egy géppuska, még ha egy kigyúrt nagydarab emberről is van szó, mert nem tudja hova tenni. A táraknak, gránátoknak az övön van a helyük, illetve oldaltáskákban, késnek a bakancsban, fegyvernek a kézben, meg egy a vállon felakasztva, a többi cuccost pedig vihetjük egy hátizsákban.

Tehát a teherbíróképesség az egyik tulajdonsága embereinknek. A többi: életerő, állóképesség, célzás, lopakodás, elsősegély, és zár kinyitás. Ezek alapján kell majd eldöntenünk, hogy kit vigyünk majd az adott küldetésre, ki a legalkalmasabb rá. De ugyanakkor vigyázni is kell rájuk, mert ha elveszítjük a legjobb mesterlövészünket az első küldetés folyamán, akkor őrá többet már nem számíthatunk. Nincs újjáéledés...
Egy pici rpg beütése is van a játéknak, mert ha egy emberrel pl. állandóan sprintelünk minden küldetés során, akkor egy idő után javulni fog az állóképessége. Ugyanez vonatkozik a többi tulajdonságra is.

A fegyverarzenál igen széles, plusz még a lelőtt ellenség dolgait is fölvehetjük. Néha szükség is lesz rá, a német egyenruhával együtt, ugyanis csak így tudunk bejutni az ellenséges bázisra. És nem elég csak a ruhát átvenni, hanem német fegyverre is kell váltani. De ami még jobban bizonyítja az Illusion Softworks figyelmességét, az az, hogy nem ajánlatos egy lelőtt ellenség egyenruháját felvenni. Ugyanis pár lyukkal a szíved helyén a német zubbonyban, meg egy másikkal a sisakodon az ellenség gyorsan gyanút fog és nagyon gyorsan lesz még néhány gomblyuk azon a zubbonyon - vagy beveszi hogy nem fog rajtad a golyó, és a megváltónak hisz - No persze erre elég kevés esély van. Szóval ajánlatos a kést is használni. Persze a játék egyik legnagyobb előnye, hogy a pályák többségét olyan módszerrel csinálod meg, amilyennel akarod. Lehet lopakodva, hangtalanul, minimális áldozatokat követelve, vagy okosan taktikázva, kihasználva mind a négy embert, vagy rambózva. Ez utóbbi valószínűleg a legkevésbé célravezető, mert olyan túlerővel találhatod szemben magad, amihez nem elég a négy ember. Ráadásul nem biztos, hogy jó csupa zöldfülű újonccal végrehajtani az utolsó küldetéseket a veterán, halál pontosan célzó katonák helyett. De, a lehetőség fennáll.

Taktikai shooter lévén parancsokat is osztogathatunk a csapattagoknak, megadhatjuk az agresszivitásuk szintjét is, hogy az első ellenségnek látszó fatörzsre lőjenek, vagy inkább lopakodva kússzanak előre, és csak akkor lőjenek, vagy késeljenek, ha már biztos. Sőt, még tovább mentek a készítők, ugyanis bármikor a játék közben előhozhatjuk a taktikai módot, ahol szinte úgy irányíthatjuk egységeinket, mint egy stratégiában. Ilyenkor le is állíthatjuk az időt, így a legnagyobb tűzharc közepén is higgadt, átgondolt parancsokat osztogathatunk.

Az egyjátékos kampány küldetéseit háromfajta módszerrel hajthatjuk végig. Van a hagyományos, amikor három embert viszünk még magunkkal, és semmi megkötés nincs, csupán a feladat. Azt viszont úgy oldjuk meg, ahogy akarjuk, korlátlan a szabadságunk. A másik a Lone Wolf opció, amikor egyedül vágunk neki a küldetésnek, mindenféle segítség nélkül. A harmadik pedig majdnem olyan mint az első, azzal a megkötéssel, hogy a pályán senki sem maradhat életbe az ellenség sorai közül.

Már az előző részben is irányíthattunk különböző járműveket, ami akkor azért elég ritka dolog volt a hasonló játékok körében. A lehetőség most is meglesz, bár most már nem annyira nagy dolog, de azért nem maradhat ki a játékból.
Minden egyes járműben oda ülhetünk ahova akarunk, bármilyen járgányról is legyen szó. A repülőktől kezdve a tankokon keresztül a sima dzsipekig természetesen mind élethűen le van modellezve, és valósághű fizikával áldották meg a készítők.

A multiplayer módban 3 fajta játékmódra számíthatunk. Az első a deathmatch, azt hiszem erről felesleges beszélni. Az Occupation mód nagyon hasonlít a BF1942-re. Két csapat küzd egymás ellen, mindkét félnek van egy bizonyos számú zászlója. A cél, hogy elfoglaljuk az ellenség összes zászlaját, vagy a kör végéig többet birtokoljunk mint ők. A harmadik az Objective mód. Itt az egyik csapatnak egy bizonyos feladatsort kell végrehajtania, a másiknak pedig megakadályoznia ebben. Az egyik ilyen afrikai pályán például az angoloknak be kell robbantaniuk egy erőd falát, hogy bejussanak, és odabent felrobbantani a rádiós szobát. Ennél a módnál senki sem éled újjá, tehát úgy is meg lehet nyerni a kört, hogyha az egyik csapat megöli az összes ellenfelet.

Már csak azért kell drukkolni, hogy legyen legalább olyan jó hangulata mint anno az elsőnek volt, és ne legyen benne annyi hiba. Kiderül október 24-én.